Volt már néhány munkahelyem, és előbb-utóbb valahogy mindig odáig fajultak a dolgok, hogy az íróasztalom szélén/a mögöttem lévő polcon/az öltözőszekrényemben kisebb-nagyobb könyvkupacok kezdtek feltünedezni. Ha ugyanis valami jót találtam, nem tartottam meg magamnak, hanem elkezdtem kölcsönadogatni a kollégáknak, így aztán mindannyian jól szórakoztunk. Ha valaki például nyaralni ment, előtte kért egy kis iránymutatást, és én készséggel adtam tippeket a napozóágyban történő kikapcsolódáshoz az olvasnivalót illetően.
Íme az aktuális listám, amely hangsúlyozottan nem sorrend, mert bármelyiket bármikor szívesen veszem kézbe:
- Kathy Lette: Hogyan öljük meg férjünket (és egyéb hasznos háztartási tanácsok)
- Kathy Lette: Hogyan tegyük tönkre férjünket?
- Larry McMurtry: Becéző szavak
- Larry McMurtry: Esthajnalcsillag
- Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata
- Allison Pearson: Csak tudnám, hogy csinálja
- Susanna Kubelka: Ophelia úszni tanul
- Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
- Henri-Pierre Roché: Jules és Jim
- Salinger Richárd: A szerelem könyvei
- Rebecca Wells: Vagány nők klubja (…hihetetlen, de majdnem elfelejtettem!)
- Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők
Most, hogy így végigolvasom a címeket, felmerül bennem a költői kérdés: aki nem ismer, vajon mit gondolhat rólam ezek alapján?
Ui.: Ja és Marian Keyes-től, vagy Jodi Picoult-tól BÁRMI JÖHET!
Ui2: Megírtam ezt a néhány sort, de nem voltam elégedett. Jó, ha valaki megkérdezi, mit csinálok szívesen szabadidőben, azt mondom szeretek olvasni, meg könyvtárba járni. Erről már írtam, és biztos vagyok benne, hogy még fogok is. Semmi extra úri huncutság tudom én, és pont ez a problémám, hogy amikor kimondom, olyan semmilyennek tűnik az egész, pedig annyi minden van mögötte! Mint például:
- Hogy a nővérem már akkor elvitt magával könyvtárba, amikor még olvasni sem tudtam (ez a Soproni Városi Könyvtár Kurucdombi Fiókkönyvtára volt, bizony ám!) és hogy azóta is rendszeresen járok.
- Hogy még mindig nem tudtam olvasni, de nem okozott gondot, hogy úgy tegyek, mintha…
- Hogy az első könyv, amit magamtól kezdtem el olvasni az a Csilicsali Csalavári Csalavér volt Móra Ferenctől a nappali szőnyegén fetrengve és erősen koncentrálva (és most hogy belegondolok, rosszul emlékeztem a címére, azt hittem, hogy “Csilicsali CSALAMÁDÉ Csalavér”…na mindegy)
- Hogy egy csomó fényképen a családi rendezvényeken úgy vagyok megörökítve, mint aki a forgatagtól elkülönülve az éppen ajándékba kapott könyvet olvassa.
- Hogy nyaraláskor egy külön táskában csak könyvek vannak, nehogy véletlenül MINDENT kiolvassak, mert akkor mi lesz???
- Hogy egy csomó gyerekkoromban olvasott könyvemben ott van az éppen aktuális menü, mert ha a família hagyta (általában nem) akkor evés közben is olvastam (mert megoldottam). Még most is előfordulnak balesetek, ketchup, paradicsom, nem praktikus ételek.
- Hogy mennyire utálom, ha befejezek egy könyvet, és mindig kell egy kis idő, amíg “átállok”, éppen ezért igyekszem úgy időzíteni, hogy este fejezzek be egy könyvet, és másnap kezdjem az újat.
…így már érthető, hogy mennyire nagyon szeretek olvasni? 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: