1.0Vagány Nők Klubjahttps://vaganynokklubja.cafeblog.huJuleehttps://vaganynokklubja.cafeblog.hu/author/julee/<p style="text-align: justify"><a href="https://vaganynokklubja.cafeblog.hu/files/2016/08/16042617110_046492fc7e_z.jpg"><img class="alignleft wp-image-423" src="https://vaganynokklubja.cafeblog.hu/files/2016/08/16042617110_046492fc7e_z.jpg" alt="16042617110_046492fc7e_z" width="160" height="240" /></a>Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy család, akik lementek a Balaton partra strandolni. Úgy gondolták, hogy a nagy lubickolás és napozás közepette innának valami frissítőt. Mivel az otthon gondosan előre elkészített jeges tea elfogyott (mert ugye nyáron nem indulnak sehová innivaló nélkül) kitalálták, hogy vesznek a parti árusoktól valamit, mondjuk egy finom, jéghideg limonádét. Az ugyebár frissít is, meg kicsit édes, kicsit savanyú, semmi fakszni, esetleg a látvány érdekében némi citromkarikával lesz megspékelve. Különben is, a strandon lenni akkor jó, ha van lángos, meg sör, alapdolgok, ahogy azt illik, meg ahogy a békebeli időkből megszokhattuk. Azzal viszont nem számoltak, hogy a Vállalkozó fényt kapott és még a szezon kezdetekor úgy döntött, hogy ő már pedig itt a magyar tengernél abszolút trendi lesz és majd jól megreformálja az ideutazók ízlését. A kínálatban volt minden, mi szem-szájnak ingere: kézműves sárgarépa szörp, kézműves ibolya lekvár, és igen, kézműves rántott bodzavirág is, vagyis mindenféle úri huncutság. Amikor a Kiforratlan Ízlésű Szomjas Strandoló odalépett a Vállalkozó pasztellszínekben pompázó kocsijához, amely cikornyás betűkkel hirdette, hogy itten minden IGAZI, még nem tudta, hogy mi vár rá. Jöttükre a Vállalkozó odasuhant az ablakhoz és így szólt:</p> <p style="text-align: justify">-Szép napot! Mit adhatok?</p> <p style="text-align: justify">-Jó napot kívánok! Egy limonádét szeretnék. - felelte a Szomjas Strandoló, mire Vállalkozó - ügyelve, nehogy megránduljon az undortól az arca (limonádé??? citromlé, cukor, meg víz? Csak így póriasan?) - azt mondta:</p> <p style="text-align: justify">-Van nekem nagyon finom prémium minőségű kézműves mustom. Ebből készítek önnek egy...- itt a Szomjas Strandoló arra gondolt, hogy az nem lesz jó, mert a gyümölcscukor nem tesz neki jót, és közbeszólt:</p> <p style="text-align: justify">-Én igazán csak egy limonádét szeretnék. Esetleg citromkarikával, meg lime-mal, hogyha van. - mondta kedvesen, bár némi ingerültséggel, hiszen tényleg nem voltak nagy igényei, meg ugyebár szomjas is volt. Vállalkozót azonban nem lehetett eltántorítani és folytatta tovább rendületlenül:</p> <p style="text-align: justify">-Jó, de akkor különleges forrásvizet használok, amelyet 30 kilométerről hozzunk minden reggel. A vizet speciálisan szűrjük, kíméletesen tisztítjuk, hogy a legfinomabb és legtermészetesebb alapanyagokból készíthessünk önöknek innivalót. - Ezen a ponton, sajnálatos módon a Szomjas Strandolónál elszakadt a cérna, mert arra gondolt, hogy:</p> <ol> <li style="text-align: justify">Semmi kedve ezt tovább hallgatni.</li> <li style="text-align: justify">Este vesz a kisboltban citromot, és majd ő otthon megcsinálja azt a francos limonádét.</li> <li style="text-align: justify">Ugyan majd' szomjan hal, de akkor sem fog tündérkék által köpött forrásvizet inni 890 Ft-ért...</li> </ol>rich